Szentháromság vasárnapja

A hiszekegybe/hitvallásban megvalljuk és mondjuk: „hiszek az egy Istenben mindenható Atyában… az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában… az Atyával egylényegű,” és „a Szentlélekben, ...aki az Atyától és a Fiútól származik”. Mindmáig néhány keresztény valamint teológus azt állítja, a szentháromságos keresztény hit a zsidó istenfelfogásnál sokkal mélyebb, jobb, fölényesebb. A szentháromságos hit sajnos sokak számára bizonyítékként szolgál a kereszténység fölényességére. De valóban így van?
A Bibliában nem találunk tanítást a Szentháromságos egy Istenről (Szentháromságtan). A Szentírásban általános az a meggyőződés, hogy Isten lényege felfoghatatlan csak képekben lehet megsejteni és jobb, hogyha csak Isten tetteiről beszélünk.
Az Újszövetségben Jézust Isten fiának nevezik. Mit jelent ez?
Isten Jézuson keresztül beszél és cselekszik. A zsidóknak írt levélben így áll: "régen számos alkalommal és sokféle módon szólt Isten az atyákhoz a próféták révén, ezekben a végső időkben egy fiú révén szólt hozzánk“ (Zsid 1,1-2). Jézus "a láthatatlan Isten képmása“ (Kol 1,15) és az emberré lett Ige (Ján 1,1): "És az Ige testté lett, és közöttünk lakozott“ (Ján 1,14). János evangéliuma egy zsidó közösség “vitairata” arról a kérdésről, hogy hol “lakozik Isten” (sekina) és ezt a Jézusban való hittel válaszolja meg. 
A későbbi korban szükségessé vált a szentháromságtan kifejlesztése, mégpedig az ókori világban nagyon elterjedt gnoszticizmussal (gnózis) folytatott vita miatt. A gnózis azt tanította, hogy a föld minden tökéletlenségével együtt egy gonosz teremtő Isten által jött létre, és hogy csak egy megváltó Isten szabadíthat meg ettől a gonosz Istentől és vezetheti az embereket igaz természetük felismerésére. A gnosztikusok hajlottak arra, hogy Izrael Istenét ezzel a gonosz teremtő Istennel azonosítsák be és Krisztust mint ettől az Istentől való megszabadítót képzeljék el. Némely keresztény ezt a nézetet attraktívnak, vonzónak találta volna, de akkor Jézus feltétlen hűségét Izrael Istenéhez, Jézus zsidóságát, a Tórában és annak igazságossági rendszerében való gyökerezettségét egészen a felismerhetetlenségig eltorzította volna. Ezért fogalmazzák meg az ókori keresztény teológusok, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek elválaszthatatlanul egy. Kezdetekben a szentháromságtan tehát nem Isten lényegéről szóló spekuláció volt, hanem Izrael Istenéhez való hűségnek valamint a jézusi hit zsidó gyökereinek megvallása.
Csak a 3.-5. században fogalmazzák meg az egyházatyák ezt a tant, a görög filozófia fogalmai segítségével, mint "egy Isten a három személyben“ (=personae/hypostasis/valóság). A hit megvallásából nemsokára ontológia lett, Isten lényéről szóló tan, ami annak a benyomásnak ad hátszelet, hogy olyasvalamit tudnánk, amit más vallások nem. A zsidósággal való történeti összetartozás fáradozásaiból egy újabb elhatárolódási irányelv lett. És Isten Fiából, nem véletlenül amikor a kereszténység államvallássá lett, Krisztus a világmindenség ura lett. 
Jó ha a keresztények arra emlékeznek, hogy a szentháromságtan, a kezdetekben, kísérlet volt Izraelhez és az ő Istenéhez fűződő kapcsolat szétrombolása ellen. A korai keresztény teológusok olyan mondatok segítségével fejezték ezt ki, amik a biblikus gondolkodást filozófiai fogalmakkal fordították le, amit a zsidók így nem tettek volna. Ilyen értelemben a szentháromságról szóló tan pontosan jelöli a kereszténység és a zsidóság kapcsolatát: azok a mondatok, amik a kereszténységet elválaszthatatlanul összekötik Izrael Istenével, ezek a mondatok, meg is különböztetik a zsidóságtól.  

Szentmise rendje május 27-én
11.00 órakor Deutschordenskirche
17.00 órakor Bécsújhelyen