Beszámoló

Az ORF Burgenland magyar adása így számolt be az ünnepről:
Szent István ünnepe a bécsi Stephansdomban
A Kárpát-medence minden tájáról érkezett több száz magyar résztvevővel rendezték meg augusztus 31-én Szent István király ünnepét a bécsi Stephansdomban. Az ünnepi szentmise főcelebránsa ez alkalommal Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi bencés főapát volt, a jelenlévőket pedig Nagy Andor, bécsi magyar nagykövet is köszöntötte.

A főapát szentbeszédében arra buzdította a jelen lévőket, hogy Jézus tanítványaiként változtassanak felfogásukon, legyenek összetartóak, együttműködőek, számolt be az ünnepről Simon Ferenc esperes, az ausztriai magyar katolikusok főlelkésze:
https://volksgruppen.orf.at/magyarok/stories/3011006/

Az ünnepi szentmise végén a hagyományoknak megfelelően kenyér-, termény- és boráldásra került sor, majd Szent István király ereklyéjét díszmenetben vitték a dóm máriapócsi oltára elé, ahol hódolatra kihelyezték.

A Szent István ünnep hagyományosan Bécsbe hívja a Kárpát-medence magyar zarándokait: ez alkalommal is több, népviseletbe öltözött zarándok- és művészeti csoport érkezett Ausztria különböző magyar közösségeiből, Magyarországról, Erdélyből és a Felvidékről is.

Az ünnepi szentmisére érkező művészeti csoportok a szertartást követően a dóm körül adtak szabadtéri műsort: a népzene, a népdalok és a temperamentumos népi táncok a bécsiek mellett sok külföldi turista érdeklődését is felkeltették, számolt be Simon Ferenc esperes.

Már a Trianon-emlékévre készülnek
A 2020-as évet, amelyben a Trianoni Békeszerződés aláírásának 100. évfordulójára emlékezünk, a magyar kormány a Nemzeti Összetartozás Évének nyilvánította. A Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség a helyi evangélikus és református testvérgyülekezetekkel közösen január végén ökumenikus istentiszteletet szervez a fővárosban.

Az istentiszteleten igét hirdet majd Balog Zoltán református lelkész, korábbi miniszter, a Nemzeti Összetartozás Napjának egyik kezdeményezője, mondta el az ausztriai magyar katolikusok főlelkésze.



További képes beszámoló itt…

Cirill főapát úr szentbeszéde kattints …
Kedves Testvérek!
Szent István király ünneplése évről évre elénk állítja az államalapító, az egyházszervező szent királyunk alakját és életművét!
Tudósok kutatják életművét ma is: publikációk jelennek meg róla, elemzik az ő politikai megfontolásait a Német-Római-, a Bizánci Birodalom és a Pápaság erőterében; vizsgálják elképzeléseit, a Királyság, az új állam elrendezéséről; kutatják törvényeinek szerepét a társadalom formálásában; próbálják feltárni az ő személyes viszonyulását az antik kulturális örökséghez, és a keresztény tanításhoz; és folytathatnánk ezt a sort...
De Szent István élete és műve nem csak tudós vizsgálódások tárgya, hanem őt, az első magyar szentnek kijáró vallásos tisztelet is övezi! Ezért van ereklyéje most itt a szentélyben, oltárunk előtt.
Az egyház inkább a szentet emeli előtérbe, a történészek az államalapítót látják benne.
Vajon jámbor szent volt István (?), népének apostola és keresztény hitre térítője!? Vagy inkább erőskezű politikus lehetett, aki hatalmát fegyverrel is megszilárdította, és így képes volt az egységes Magyar Királyságot megteremteni? Hogyan és mire használta fokozatosan egyeduralommá erősödő hatalmát!?
Kedves Testvérek, ma a demokratikus (nak mondott) berendezkedésű társadalmak idején érzékenyek vagyunk a hatalom gyakorlásának mikéntjére.
Mert lehet rosszul élni vele! A hatalom erőszakos érvényesítése rákényszeríti döntéseit a másikra, és így megfosztja a felelős mérlegelés és döntés lehetőségétől, csökkentve ezzel az együttműködés esélyét. Lehet azonban jól felhasználni! Ilyenkor a hatalom a másik javára érvényesíti befolyását. Segíti a másikat, hogy felismerje saját valódi értékeit és érdekeit, így lehetősége nyíljék az együttműködésre, az igazság, a jó megoldás közös keresésére, és munkálására.
Hogyan gyakorolta Szent István a hatalmat!? Úgy gondolom, hogy ő alázattal és felelősséggel gyakorolta hatalmát, mert népe szolgálatát Istentől kapott küldetésnek tekintette!
Emberfeletti feladatra vállalkozott: egyesítette az egymással viszálykodó törzseket, megszervezte a közigazgatást, létrehozta az egyház szervezetét, monostorokat és püspökségeket alapított, templomokat építtetett.
De mindennél nehezebb küzdelme lehettet, hogy belülről változtassa meg népe gondolkodását:az egyéni érdekek hajszolása helyett rávezesse őket az összefogás, az önzetlenség, a szolidaritás értékére, az igazság ismeretére és az igazságosság megőrzésére.
Szent István mélyen megértette Krisztust - talán Szent Gellért és az első bencés szerzetesek lehettek ebben leginkább segítségére! Ő megértette Krisztust, és népünk, országunk jövője formálásnak munkájában, ott állt előtte a népét összegyűjteni és Isten uralma alatt egyesíteni kívánó Krisztus törekvése.
Gondoljuk csak meg: amikor Jézus üzenetével népe elé állt, feszültségek és szakadások osztották meg a választott népet: szamaritánusok, szaddúceusok, farizeusok, zelóták, esszénusok, mind külön–külön csoportot alkottak; lenézték és megvetették egymást; mindegyik önmagát tartotta az igaz Izraelnek, önmagát tartotta Isten igazi, hiteles követőjének.
Mit kezdett Jézus, ezzel a pusztulásba vezető helyzettel (?) ezekkel az egymással szóba sem álló, ellenségeskedő csoportokkal?
Nem hív össze egy paritásos vegyes-bizottságot, nem kezd többoldalú tárgyalásokba, nem dolgoz ki egy mindenki által elfogadható közös nyilatkozat tervezetet... Nyilván ezek mai megoldások, de azt akarom érzékeltetni, hogy nem / az ő korában ezeknek megfelelő / eljárásoknak az útján indult el.
Mit tett Jézus? Meghirdeti Isten országának eljöttét! És tanítványokat gyűjt maga köré (akik követik őt)!
Jézus mindenkinek meghirdeti Isten országa örömhírét: a gyűlölt szamaritánusoknak épp úgy, mint a szaddúceusoknak és a farizeusoknak; a rómaiak ellen lázadó zelótáknak épp úgy, mint a pénzsóvár kollaboránsoknak; a művelt írástudóknak épp úgy, mint az egyszerű népnek!
Elindul városról városra, faluról falura tanítványaival együtt; és a helyzetnek megfelelően tanít és gyógyít; bátorít és békét teremt; megfedd és megbocsájt; gonosz lelket űz el és kiárasztja a Szentlelket! Összegyűjti, ami szétszóródott, hirdeti Isten országának eljöttét!
Kedves Testvérek! Itt érünk vissza újra Szent Istvánhoz, és itt jutunk el a mába, önmagunkhoz is!
Szent István megértette Krisztust, és népünk, országunk jövője formálásnak munkájában ott állt előtte / a népét összegyűjteni, és Isten uralma alatt egyesíteni kívánó Krisztus törekvése. Mert az ő népe is megosztott volt és ellenségeskedő csoportokból állt!
Ő népének nem a kegyeit kereste, hanem a javát szolgálta; de nem volt diktátor, akit megrészegít a hatalom mámora. A megújulást önmagán kezdte: Krisztust követte, aki nem azért jött, hogy őt szolgálják, hanem hogy ő legyen mindenki szolgája.
Milyen csodálatos, hogy ő mindenkivel számolt ebben az országban, amint az Intelmekben fiának írja: „az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő” Viselje tehát gondját a jövevényeknek és a vendégeknek; ne csak a főembereknek, hanem az egyszerű embereknek,
Szent István király ünneplése ma újra elénk állítja az ő alakját és életművét!
Az Európai Unió jövője; Európa népeinek konszenzusa, a szétesett társadalmak egyesítése, az egy országon belül széthúzó csoportok egymás felé közelítése; a közjó közös munkálása, mindez ma is, csak Szent István módján képzelhető el! Azért mert ez a Krisztus útja! Persze mai eszközökkel, de Isten előtti őszinte felelősségtudattal és a szolgálat lelkületével lehetséges!
Azzal a célkitűzéssel, hogy az egyéni érdekek hajszolása helyett rávezetni őket az összefogás, az önzetlenség, a szolidaritás értékére és így belülről változtatni a nép gondolkodását!
Úgy, amit fiának Imrének írja, azzal a lelkülettel, amit fia lelkére köt:
„Uralkodjál szelíden, alázattal, békésen, harag és gyűlölködés nélkül! A (király koronájának) legszebb ékszereid a jótettek! Ezért illő, hogy (a király) igazságossággal és irgalmassággal, valamint a többi keresztény erénnyel ékeskedjél!” Add meg az országnak a szabadságot, hogy aszerint éljen!”
És hol vagyunk mi ebben a történetben testvérek!? Képesek vagyunk mi meghatározni az EU jövőjét!?
A jövő formálásában mindenképp részt tudunk venni, hiszen mi vagyunk a tanítványok, akiket Jézus szólított meg és hívott maga mellé! És Jézus műve a tanítványok nélkül, akkor és ott, a 12, a 72 és követőik nélkül bizony elhalványult volna, feledésbe merült volna! Jézus számolt akkor is és számol ma is a tanítványokkal!!
Kedves Testvérek! Ma is kell egy belső mag, kell a 12 és a 72 alkotta belső mag! Szükség van ránk, mai tanítványokra, akik a szimpatizánsok, az alkalmilag segítők, a lazábban kötődök tömegei felé, közvetítik a lelket, akik kovász és tudnak erjeszteni, akik só és ízt adnak, akik lámpás és világítanak, akik az egyéni érdekek hajszolása helyett azon dolgoznak, hogy belülről változzon meg a nép gondolkodása!
Így találjuk meg mi is helyünket ma ebben a történetben, hiszen az Európai Unió jövője; a népek konszenzusa, a szétesett társadalmak egyesítése, az egy országon belül széthúzó csoportok közelítése; a közjó közös munkálása, mindez bizony azon múlik, hogy ma megváltozik-e a nép gondolkodása!?