Hanuka és Advent: közös várakozás

Egy kis anekdota azt meséli el, hogy egy rabbi és egy pap a Messiás eljöveteléről beszélgetnek. Ahogy az várható, nem tudnak megegyezni abban, hogy Jézus Krisztus alakjában már egyszer megjelent-e. De megpróbálnak közös megoldást találni: várjuk együtt! És amikor egy nap eljön, amiben mindketten hiszünk, csak annyit kell tennünk, hogy figyelmesen hallgatjuk. Ha azt mondja: "Végre itt vagyok", akkor a zsidóknak volt igazuk, ha azt mondja: "Itt vagyok újra", akkor a keresztényeknek volt igazuk.
Ez a kis történet megmutatja azt a két vallás közötti különbséget, ami mégis összeköti a kettőt. A messiásvárás, azaz a Megváltó eljövetelének reménye mindkét vallásban jelen van, csak más-más előjellel.
Idén van egy érdekes egybeesés, amely elvezet bennünket a "várakozás" témájához.
Hanuka első napjának előestéje, amikor a zsidók meggyújtják a nyolcágú gyertyatartó első lángját (akik különlegessé akarják tenni ezt az estét, kis olívaolajos üvegcséket használnak, nem gyertyát), idén november 28.-ra esik. Nekünk, keresztényeknek, advent első vasárnapját jelöli ez a nap. Advent eljövetelt jelent. Várakozásunk nemcsak Jézus Krisztus születésére irányul Karácsonykor, hanem a Messiás második eljövetelére is.
Zsidó testvéreink a jeruzsálemi templom újraszentelését ünneplik. A templom visszafoglalása csak ideiglenes volt, alig 250 évvel később a Római Birodalom elleni vesztes felkelés után végleg lerombolták. Ennek ellenére az ünnepet továbbra megülik, mert ez az ünnep jelképezi a remény fényét.
Hanuka ünnepének eredete a Makkabeusok első könyvében leírt történetre vezethető vissza. Izraelt abban az időben (i. e. 164 körül) a Szeleukidák, egy görög származású uralkodó dinasztia, szállták meg, akik a jeruzsálemi templomot saját isteneik tiszteletére használták. A zsidók felkelése azonban képes volt felszabadítani Izrael földjét és a templomot. Hanukkah a jeruzsálemi templom újraszentelésére emlékezik nyolc napon át. A nyolcnapos ünnepet egy másik elbeszélés indokolja, amely arról számol be, hogy a felszabadítók csak egy kis, rituálisan tiszta olajjal teli edénykét találtak a templomban, amely nélkülözhetetlen volt az istentisztelethez. Ez azonban csak egy napra volt elegendő. Az új előállítása, amelyet különleges módon kellett elkészíteni, nyolc teljes napot vett volna igénybe. És mégis ez a kis olaj nyolc napon át égett. Ennek a csodának az emlékére a zsidók minden hanuka estéjén eggyel több fényt gyújtanak, mint az előző napon.
Idén - 2021/5782 - a naptár egy olyan meglepetéssel szolgál, amely segít bennünket abban, hogy új perspektívában lássuk ünnepeinket. Hanuka története, amit a keresztény bibliában találunk meg, nemcsak a zsidó vallás, hanem a kereszténység számára is ünneplésre ad okot. Mert radikálisan módon azt tanítja, hogy a hagyományról együtt dönthetünk, és ennek tartalma a rombolásból is kinőhet. Ahol egyesek csak romokat látnak és a múltat siratják, ott a kalapács (ezt jelenti szó szerint, hogy makkabeus) lendülhet!
Ha egy sötét helységbe belépünk, körülvesz bennünket a sötétség. Ha csak erre koncentrálunk, bizony megijedhetünk. De ha ott meggyújtunk egy gyertyalángot vagy olajmécsest és így fényt viszünk a sötétségbe, akkor elűzzük azt. Reményt és bátorságot meríthetünk és adhatunk így mi, a fény hordozói.
A kérdés jogos: itt az ideje talán, hogy az egyház is megünnepelje a hanukát? Ez a zsidó ünnep nem a zsidó, a héber, hanem a keresztény szentírásban található meg, a Makkabeusok két könyvében, amelyek csak görög fordításban maradtak fenn, és így nem tartoznak a zsidóság szentírásai közé. Ne feledjük, hogy a bizánci keleti egyházak megünneplik a szent Makkabeusokat, de augusztusban.
A Messiás, amikor majd eljön, vagy azt mondja: "Itt vagyok újra!", vagy azt: "Itt vagyok végre!". De számít-e egyáltalán, amikor itt lesz, hogy kinek volt előtte igaza? Amikor a Messiás eljön, közös örömünk felülmúl majd mindent, ami elválaszt bennünket egymástól! De addig is, várjuk együtt és ünnepeljük hanukát!

Simon Ferenc esperes, főlelkész, főegyházmegyei keresztény-zsidó együttműködési biztos és Róna Tamás, főrabbi